Ezerből két kisbaba hallásveszteséggel születik. A halláscsökkenés lehet veleszületett, genetikailag meghatározott, vagy a terhesség és a szülés alatt/után fellépő káros hatások, egyes gyógyszerek vagy betegségek is okozhatják. Mivel a jó hallás döntő fontosságú a gyermek mentális, érzelmi és társas fejlődéséhez, fontos, hogy a hallásveszteséget a lehető leghamarabb felismerjék. Ez különösen akkor nehéz, ha a baba többféle sérüléssel született, és nem csak a halláscsökkenés az egyedüli gond. A hallásromlás típusát és mértékét különböző módszerekkel vizsgálják. Általában a viselkedési/szubjektív módszereket az objektív mérésekkel együtt alkalmazzák. Ilyen korai életkorban azonban gyakran még az objektív hallásvizsgálati eredmények sem hitelesek.  

Első intő jelek:

• Egy más szempontból normálisan fejlődő gyermeknél az első intő jel lehet, hogy alvásból nem riad fel, ha nagyon intenzív, 90-100 dB-es hangimpulzus éri – úgy, hogy közben nem kíséri levegőmozgás, huzat ezt a hangjelenséget a füle mellett.
• Nem rebben meg a szemhéja és nem rezzen össze, ha hangos hanginger éri.
• Hirtelen, hangos zajra sem változik meg a szopási üteme, légzése.
• Nem fordul tekintetével a beszélő felé, majd később a fejét sem fordítja a hang irányába.
• Ismerős hang (szülőé) nem nyugtatja meg, ha nem látja az illetőt.
• A gőgicsélés időben indul, nem is különbözik az ép hallásúétól, de amikor a saját hangjának tudatosulási ideje elérkezik (kb. 6 hónapos korban), akkor a gőgicsélést, gagyogást abbahagyja.

Forrás. www.cochlear.com, www.sinosz.hu, www.hallatlan.hu, www.webbeteg.hu

Beszélhetünk prelingvális, vagyis a beszéd, a nyelv megtanulása előtti időszakban fellépő hallássérülésről és posztlingvális, vagyis a beszéd, a nyelvkialakulása után fellépő hallássérülésről. A beszéd megindítása, elsajátítása és a korai fejlesztés szempontjából a prelingvális siketség minél korábbi felismerése kiemelten fontos.  Korai fejlesztésben részesült hallássérültek esélyei a legjobbak a hangos beszéd elsajátítására. Szigorú értelemben véve az első életév betöltése előtt diagnosztizált, hallókészülékkel ellátott vagy implantált és fejlesztett gyermekek tartoznak ebbe a csoportba. A gyakorlatban még ide sorolják a kétéves koruk körül ellátott gyermekeket is. Korai fejlesztésben nem részesült hallássérültekről  akkor beszélünk, ha a beszéd-nyelvtanulás kritikus periódusában nem kezdődött meg a gyermek gyógypedagógiai fejlesztése. Ebben az esetben,  az értékes korai évek eltelteltével, a hangos beszéd elsajátításának esélyei csökkennek.